Lagzi - /amatőrizmus és egy vaskos tréfa kezdete/
A jópofa viccelődés után Csajtay mester izgatott
keresgélésbe kezdett a verses füzetemben, hogy valami passzosat találjon a
fokozatosan ránk ereszkedő homály sötét kavarodásában. Egyeztetve
tapasztalatainkat, a Lagzi című verset találtuk aktuálisnak a közlés
alátámasztására. Az első sáv elkészítéséhez a dob-gitár felállást választottuk,
ahol is Csajtay mester az elengedett kézzel való gitározás nehezen
elsajátítható, ám annál kifejezőbb technikáját mutatta be. A felvétel elemi
erejűre sikeredett. Hogy pontosan mikor döntöttünk úgy, hogy a szám szövegét én
éneklem fel, nem tudom. Vagy Csajtay mester nem találta magára vonatkozónak a
tartalmat, vagy én ragaszkodtam hozzá, hogy befejezzem a művet.
Gyakorlatilag végig rikácsoltam a zenét, egyetlen
tisztességes üvöltés nélkül, mégis úgy éreztem, ma végre kemény voltam…Csajtay
mester a felvétel alatt a bekérdezéses technikával próbálta oldani görcseimet,
enyhítve ezzel a kialakuló gyenge összképet. A szeánsz a végéhez közelített, a
kis Ottó elégedetten távozott köreinkből, megköszönte a közreműködést,
valamint további támogatásáról
biztosította a zenekart. Mindössze az utolsó felvétel csiszolását hagyta meg
házi feladatnak egyre halványuló jelenlétében. A Lagzi csiszolásán azután
évekig dolgoztunk, különösebb eredmény nélkül, King Rollo kommentjei is rendre
ugyanazok maradtak: „Dolgozzatok még rajta!”
Sokáig nem értettem, mi a nem megfelelő a munkával, de csak most, több
mint húsz év elteltével kellett rájönnöm, hogy ez a probléma kizárólag rólam
szólt, és ezzel a fajta agresszivitással a királygyermeknek nem volt dolga! Ez
egy vicc volt a részéről, amiért egyszer a problémáival küszködve
kinevettem…Csak egy tükröt tartott elém 89 szeptemberében, a sötét gomolygás azon
a napon nem ő volt, hanem én. Nem szólt annyi éven át, csak hagyott a romokon
ugrálni. A tükör effektus amúgy egy nagyon alapvető jelenség ezen a speciális
területen, komoly blamázs, hogy nem vettem észre. Lagzi című számunk története
pedig az én küzdelmeimet prezentálja ezek szerint a hangos memoárok
között…
Saját esküvőmön nem is volt lakodalom. Tanú rá Csajtay mester aki a
tanúm volt. Nem sok lagzin voltam életemben, és még kevesebbet úsztam
meg kiadós lerészegedés nélkül. A mai napig nem sikerült megkedvelnem ezt a
szakrális jelentésében valóban kiemelkedő, ám napjainkra rendre elsatnyuló,
kötelező vendéglátást.
Van azonban még egy tanulsága is a dolognak: Ne nevessük
ki furcsa kérdéseikkel a gyerekeket, mert nem biztos, hogy mi magunk annyira
biztosak lehetünk válaszainkban.
Végezetül a felvétel:
Lagzi Ottó kiráy 1989
Csajtay Csaba: gitár, ének
Gáspár László: vers, dob, ének
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése